Szerelem. Átok vagy áldás?

Mindenki ismeri az érzést. Aljas kis nyavaja ez a szerelem. Pillangók a gyomrodban? Izgalom az első találkozásokkor? Érintések, pillantások...szinte beleremeg az ember egész teste. Az első szex,amire talán vártatok is? Kivártátok? Megadtátok a módját? Igen. Messze repít...tiszta mennyország. Ezek apró csodák,amik ezen a halandó Földön megadatott nekünk halandó embereknek... Persze,hogy megadatott. Hiszen ezzel kiástuk saját poklunk gödrének első fél méterét.
Mi ez a világ? Nem tudom. Hittem,hogy tudom. Hittem,hogy tudom ki vagyok és hogy jó úton járok, kézenfogva a boldogsággal. Aztán egy hónapja megörtént az ami azt hittem soha nem jöhet el. Hiszen ekkorát az élet nem mér rám. Rám nem. Pont rám nem. Esélytelen,lehetetlen. De akkor egy nap felnyítja a szemed a sorsod, ami elől senki sem menekülhet. A másik feled,a legjobb barátod,szerelmed,szeretőd egyik pillanatról a másikra megszűnni vágyik számodra. Ez is a csalás része,hiszen ez nem egy pillanat alatt történt, csak nem láttál az orrodnál tovább. Már nem is érdekel,hogy miért történt meg..de igen,az érdekel,hogy mi értelme volt.
Sokan azt mondják a sok szép emlékért megérte. Ilyenkor nem is értem, hogy bírja ezt valaki kimondani. Hazugság,hiszen a sok szép emlék is az volt. A kimondott szavak,ígéretek....hazugságok végtelen halmazai csupán. Minden szép dolog súlyos kín. Mint egy betegség, ami belülről rohaszt. Szépen lassan öli meg az ember lelkét.,a hitét,hogy rábízhatja a másikra a törékeny szívét,ami már bár ezerszer darabjaira hullott, végül sikerült a kis darabokból egy újat formálni. Lehet akármilyen tökéletes az elején, nem garancia arra,hogy ezzel nem törik majd el...és persze nem halsz bele.
Eljön a nap amikor átértékeled a szerelmet. Átok ez,hiszen a leggyakrabban számolni kell az átkozott következményekkel. Felejteni kell,gyűlölni. Bár soha nem ismertem volna. Kívánom. Úgy érzem, már kevés dolgot vehet el tőlem az élet.
..de ezek a sorok bárki számára ismerősek lehetnek és sajnos tudom nem idegenek.
Nézzünk kicsit a dolgok mögé. Mit látunk ma? Rohanást, pénzhajtást. Az átlag nincs abban a szerencsés helyzetben,hogy hajtja a pénzt, majd eljön a nap amikor kényelmesen hátra dőlve élvezi annak minden cseppjét. A valóságban hajtjuk a pénzt, amit élvezni nem tudunk. Viszont cserébe a kapcsolatainkat is háttérbe szorítjuk. Ami megromlott, azt nincs idő helyre hozni. Viszont van idő arra,hogy a szépet meglássuk és felpróbáljuk. Egyszer....egy órára...egy éjszakára. Kárpótol minket mindazért a tegnapi veszekedésért és senki sem tudja meg.
Nincs időnk egymásra. Ezt főleg a fiatalok tudják a legjobban. A fiatalok tudják azt is a legjobban, hogy hogyan kell eldobni maguktól valamit, ami nem működik. Egyszerűbb, csak aztán mindig később rácsodálkoznak arra, hogy miért nem találják a párjukat. Talán mert már rég eldobták maguktól akkor amikor még a sajátjuk volt...és az már soha nem jön vissza.
Persze az ember hiába kívánja, hogy bár meghalna,de túlságosan fél a haláltól. Hiába zuhan mélyre, akkor is feláll...de soha többé nem esik bele abba a hibába, hogy a legféltetebb kincsét újra rábízza arra a valakire,aki korábban olyan melyre jutatta,hiszen ettől is legalább annyira fél,mint a haláltól.
Másik. Értékvesztett világ ez......ami megint csak azoknak szörnyű,akiknek ilyen fiatalon még van elfogadható értékrendjük. A külsőségek felörlik az életünket.
Ezeregy gondolat, leírni nagyon nehéz. A szerelem veszélyes üzemed.... A szerelmed a te ördögöd.